Részletek
Tovább olvasom
Ma Jézus Krisztus megszületett a Földön, Aki áldást hoz a szenvedő lényekre. Betlehem barlangjában, a szamár leheletének melegében, eloszlatva az éjszaka hidegét, és melegítve Isten szeretett Fiát.
Az eső felébresztheti a szunnyadó emlékeket és felidézheti a múltat, amelyről azt hittük, hogy az évek során elhalványult. A nosztalgikus hang kedves emlékeket idéz fel, és feleleveníti azt a szerelmet, amely még nem aludt ki az ember életében. Együtt, együtt néztük az esőt. Együtt, együtt néztük a szivárványt. Emlékezz, emlékezz azokra az együtt töltött időkre. Emlékezz, emlékezz azokra az együtt töltött időkre. Bárhová mész, emlékezz rám, amikor esik az eső. Emlékezz rám, amikor esik az eső. Tudod, milyen magányos lehetek, az eső felébreszti az emlékeimet a távoli hazámról. A Földről vártuk az esőt. A Földről vártuk az esőt. Hozd a híreket, hozd a híreket a távoli világunkból. Emlékezz, emlékezz azokra az együtt töltött időkre, emlékezz, emlékezz azokra az együtt töltött időkre... Az együtt töltött idő emléke még mindig olyan friss, mint a hajad illata; a régi hold még mindig őrzi ragyogó pillantásodat. Ezer év után is ismerősnek tűnik édes mosolyod. Búcsút intve a szemedben látszó alkonyatnak, utcai lámpák nélküli csendes városokat keresve, a kora őszi szellő nyomokat hagyott az első találkozásunk napjának édes illatából. A fákkal szegélyezett utcán gyengéden jöttem, hogy szerelmemet megvalljam. Minden reményemet és álmomat neked adtam, hogy szívem könnyebb legyen. Aztán ezeken a sétányokon örömmel sétáltunk kéz a kézben. Sétálgatva a zene képzeletbeli földjén, minden gondot magam mögött hagyva, mélyen az éjszakába. Minden lépésem a távoli óceánból felkelő holddal, az éjszakán át, a rejtélyes mosolyoddal, amit az idő kezdete óta küldtek nekem. Melyik előző életünkben voltunk együtt, a múltban, ami olyan gyönyörű volt, mint a szemed? A hajad színe izgalomba hozta az éjszakai erdőt! Ködös harmattal borított nemes szempillák, Ruhád ezernyi csillogó csillaghoz hasonlít, Édes emlékek élednek meg ujjhegyeidről, A hold felkel a szemöldöködön, Csodálatos sziluetted felfedi szép homlokod, Viszonzatlan szerelem, a szerelem illata elpárolog, Az óceánok és folyók megértenék-e a szívem? A síró sziget ringó hullámai enyhítenék-e a fájdalmat? Ó, szívem! Megvalósulnak-e valaha az álmok? A hatalmas óceánban gyengéd dallam cseng. Álmodban halkan sétálsz, mintha eltévedtél volna Illatod töredéke szomorú vágyakozásra késztetett A ködös harmat olyan finom, mint a könnycseppek Csillagok hullottak hajadra, jácint illata Elkerülve ezt a szenvedéssel teli világot, távoli helyre mennék A csillagok vágyakozva lenyugszanak, a holdfény halványul A ragyogó holnap ígéretes Mélyen alszom a virágok alatt. Földi tartózkodásunk alatt gyakran felidéződnek gyönyörű emlékeink eredeti otthonunkról. Álmainkban hirtelen eláraszt minket a Mennyben töltött idők minden dicsősége és boldogsága, amikor Legkedvesebbünkkel voltunk. És ó, mennyire hiányoznak azok a régmúlt aranyidők... Álmomban hozzám jöttél, és örökké suttogtad a szerelmet, örökké suttogtad a szerelmet. Álmomban hozzám jöttél. Emlékek, amikor az idő még fiatal volt, és az élet szárnyra kapott, a Mennyen túl! Emlékek, amikor az idő még fiatal volt, és az élet szárnyra kapott, és a szívem énekelt. Aranykor!... Vágyakozás a hátrahagyott otthon után, a hátrahagyott otthon után. Álmomban a lélek olyan ragyogó, ezer nap díszíti az eget, billió csillag világítja meg a Tejutat! Billió csillag világítja meg az éjszakát. Aranykor!... A vágyakozás A hátrahagyott Otthon után A hátrahagyott után Azon a emlékezetes hideg téli éjszakán, régen, Isten szeretett Fia egy szamár-személy jászolában, a betlehemi kőbarlangban jött a világra. Ma, több mint 2000 évvel később, a Menny és a Föld még mindig mély hálával emlékszik, és örökké dicséri Jézus Krisztus Urat (vegetáriánus) végtelen irgalmáért és áldozatáért minden szenvedő lényért. Egy hideg, téli éjszakán Krisztus megszületett egy kőbarlangban, egy szamár jászolában. Betlehem barlangjában ragyogó fény sugárzott, és angyalok énekeltek a levegőben. Zene szólt, és dalok visszhangzottak a távolból. Itt jött el a Szent Krisztus a Földre értünk. Siessünk Betlehembe, ahol Jézus Krisztus alázatosan megszületett. Az éjszaka közepén ünnepeljük Krisztus születését a világra, Aki áldást hoz a szenvedő lényekre. Betlehem barlangjában angyalok énekelnek, az Úr dicsőítve van, és az emberek békében élnek. Betlehem barlangjában pásztorok gyűlnek össze, szeretettel és őszinteséggel énekelnek. Ma Jézus Krisztus megszületett a Földön, Aki áldást hoz a szenvedő lényekre. Betlehem barlangjában, a szamár leheletének melegében, eloszlatva az éjszaka hidegét, és melegítve Isten szeretett Fiát.
