Az emberek még felébredhetnek az újraegyesült Három Leghatalmasabb támogatásával és kegyével, 2/5 rész

Mindannyiótok nevét ismerem, a házon belüli emberekét. A távoliakét, néhányat. Most nagyon megérintettek a leveleitek, hogy... ó, ez mélyen a szívembe hatolt, és ez több, mint csak sírás. Beszéltünk arról a házon belüli fivérről. Nagyon fiatal és jóképű, és van otthona, nem úgy van, hogy nincs hova mennie. Akkor még volt vállalkozása és barátnője. Nem gondoltam, hogy jön és mintha örökre velünk maradna, de most egyike a csapat egyik nagyon okos és hatékony tagjainak.

Hálát adok Istennek mindezért, mindannyiótokért, akik úgy döntöttetek, hogy eljöttök és mellettem maradtok, és Isten Nevében a világért dolgoztok. A házon belülieknek is sok munkájuk van, akárcsak a távoliaknak, de a házon belüliek még különlegesebbek. Egységben dolgozunk, és bármilyen műsort, bármilyen munkát végre kell hajtanunk, amikor mindenféle stresszben és helyzetben vagyunk. És nem számít, hogy mennyi az idő és milyen nap van, hogy ettünk-e vagy sem, hogy eleget aludtunk-e vagy sem, az időigény vagy a munka fontossága szerint hajtjuk végre. Ez rám is vonatkozik. Igen, ezt tudjátok.

És nagyon örülök, hogy ilyen csapatom van, mint ti, kivételesen hatékony és elkötelezett. Soha nem tudom eléggé megdicsérni és megköszönni, de azt hiszem, ez a ti életetek, ez a ti küldetésetek, hogy úgy döntöttetek, hogy idejöttök, hogy velem csináljátok, tekintet nélkül minden másra. Ilyen a Buddha szerzeteseinek, a Buddhának a mentalitása. Volt egy királysága, és Ő mindent, feleséget, gyereket – mindent elhagyott, mert ezt a nemes célt akarta elérni. És még utána is folytatta ezt a nemes célt, mert minden érző lénynek segíteni akart akkoriban.

Amikor ez a fivéretek először jött, sose gondoltam volna, hogy maradni fog, de önként azt mondta nekem. Mert előtte azt mondta nekem, hogy a kormánynak dolgozott, és az egy jó munka volt. Éppen Mentonban beszélgettünk, azt hiszem, egyszer, a dolgozó tagok egyik összejövetelén. Szóval azt mondta nekem, hogy ha kell, mindent feláldozna. És pontosan ezt tette. Szóval ő még mindig itt tölti az időt mindannyiunkkal együtt, és minden tőle telhetőt megtesz, amit csak tud, minden képességét latba vetve. Korábban, amikor először jött, sokféle maja akadálya volt. De aztán még mindig folytatta. És most persze jól van. Annyira aggódtam érte, hogy vajon tényleg sokáig bírja-e. De most jól van, hála Istennek mindenért. Ő az egyik csodálatos fivéretek. A szerettétől távol lenni oooolyan nagyon-nagyon nehéz. Mindketten úgy döntöttek, hogy vállalják a kihívást. Annyira el vagyok ámulva, hálás va- gyok Istennek és mindkettőjüknek.

És több ilyenféle van ott a házban. Lehet, hogy nem mondják el a történetüket. Ahogy ennek a testvérnek a történetét, nem tudtátok, amíg most el nem mondtam nektek! Nincs elég idő és hely, hogy elmondjam az összes nemes célotokat, hogy házon belüliekké váljatok, ha egyáltalán elmondjátok! De biztos vagyok benne, hogy nektek, akik még ott vagytok, tiszta a Szívetek, erős a Szellemetek és magas Akaratotokban bátrak vagytok. Bravó gyerekek! Isten Szeret titeket. Én is! És biztos vagyok benne, hogy mindannyiótoknak különleges oka van, hogy miért jöttetek velem dol- gozni ebbe a bensőséges csapatba. Például egyikőtök minden megtakarításából és befektetéséből lakást akar venni nekem, mivel nincs biztonságos és igazi magánlakásom. Persze visszautasítottam. Egy másik, aki olyan fiatal, nem akar a családjával maradni, mert „a Mesternek szüksége van a segítségre a munkájához...” – huszonéves korához képest olyan bölcs és olyan elkötelezett!

Bizonyára hiányzol te is. Bárcsak újra a közelben lehetnénk, hogy süthetnék neked (vegán) süteményeket, (vegán) darált pitét, almás pitét.... de egyelőre csak dolgozunk a világért és szeretjük egymást a szívünkben! Csak hogy tudd, amúgy már nagyon-nagyon régóta nem sütök. Nehezebb, mint amennyit ér itt az én helyzetemben!!! És az idő, na jó…!! Nem számít, ha néha fizikailag is távol kell maradnom tőletek. Akkor is folytatjátok a munkátokat és mindig együtt vagyunk. Mindig, amikor küldtök nekem egy műsort, mindig, amikor kérdezeztek valamit, bármit, mindig együtt vagyunk. Tehát még ha el is kell mennünk, akkor is együtt megyünk. Így egyikőtöknek sem kell aggódnia. Hagyunk mindent időben történni. Az idő majd mindent megmutat - mit kell tennünk és mi fog történni.

Már régóta beszélni akartam veletek, legalább néhány nap óta, de annyi a munka, annyi a munka, és nem voltam éppen a világ csúcsán. De jól vagyok, jól vagyok. A karma mindig megtörténik. Hozzászoktam. Így néha, még ha fájdalmam is van, nem emlékszem, hogy bevegyem a gyógyszert, vagy csak várok. Tudod, már mondtam, hogy nem igazán szeretek gyógyszert szedni. Várok, vagy beveszek valami házi gyógymódot, vagy bármit, ami eszembe jut - ha van időm egyáltalán gondolkodni rajta. Annyira hozzászoktam a fájdalomhoz és a szabálytalan típusú életem változásaihoz, hogy már semmi sem történik, ami annyira zavarna, kivéve ezt a 8 milliárd embert, 8 milliárd ember élete van veszélyben. És ami a legrosszabb, még nagyobb a veszély utána, miután bármi történik hirtelen velük, ha a világ összeomlik, és nekik is menniük kell, de hirtelen, felkészülés nélkül, anélkül, hogy tudnák még azt is, hogy elmentek, ez az, ami aggaszt engem.

De ez nem azt jelenti, hogy feladom, hanem még folytatom. Mindig történhet valami, ami megváltoztatja a helyzetet. Megtörténhet, hogy az egész emberi világ hirtelen eljut a megvilágosító felismeréshez, hogy mennyire komolyan kell venni, hogy kedvesnek, együttérzőnek, irgalmasnak és figyelmesnek kell lenni minden körülöttünk lévő lénnyel. Lehet, hogy megváltoznak. Lehet, mind vegánok lesznek. Csak imádkozzatok ezért. Imádkozzatok, hogy megváltozzon a szívük, megváltozzon az elméjük. Ki tudja, még megtörténhet.

A rövid idő nem jelenti azt, hogy lehetetlen. Néha a dolgok a várakozás végén jönnek, várakozás nélkül, ezt mind tudjátok. Csodák mindig történhetnek. A többségük nem folytat spirituális gyakorlást, de jó szívük van. Láttam, hogy türelmesen segítettek a befagyott tóban lévő szarvas-személynek kijönni, hogy életben maradjon. Láttam, hogy hajszárítóval melegítik fel az udvaron megfagyott madár-személyeket, hogy újra repülni tudjanak.

Láttam, hogy védik, etetik a vadakat, ingyen fürdetik őket, ingyen fészket, ingyen élőhelyet, ingyen élelmet adnak nekik. És mentik a partra vetett hal-személyeket is, mentik a nyúl-, őz-, mosómedve-, mókus-, csapdába esett madár-személyeket, stb... és behozzák őket a házukba, nem aggódva, hogy bármi veszélyt, esetleg fertőzést vagy bármit kockáztatnak, és elsietnek velük a kórházba vagy az állatorvoshoz, hogy megmentsék az életüket, és még utána is hazahozzák őket, hogy tovább ápolják őket, amíg jobban lesznek, és azután szabadon engedik őket. Néhány közülük akár naponta vagy havonta vagy évente vagy gyakran visszajönnek, hogy meglátogassák a megmentőjüket a saját otthonukban. Igyekszünk minél több ilyen jelenetet megmutatni, hogy felébresszük az embereket, hogy tudják, az állat-személyek abszolút angyalok, álruhában.

Excerpt from “Dove Comes To Visit The Family That Rescued Her Every Day” by The Dodo – Feb. 10, 2022: Épp most mentem ki, és amikor lenéztem, egy aprócska galambot láttam. Óóóó, te éhes vagy. Nem volt mód arra, hogy visszategyem a fára. Még? Megkérdezték, hogy megetethetik-e. Erre én azt mondtam: „Hát, nyugodtan próbálkozzatok, de amint repülni tud, el kell engednetek”. Megtanította a madarat repülni. Azt mondtam: „Oké, lányok, itt az ideje, hogy elengedjük.” Nagyon megható volt számukra. Két órával később... Mit csinálsz? Trigger visszatért! Szia, Trigger. Mit csinálsz? Soha nem gondoltam volna, hogy kapcsolatom lesz egy galambbal. Olyan, mint egy idegesítő testvér. Csak nagyon bízik bennünk.

Excerpt from “Squirrel Visits His Rescuer Every Day For Years” by The Dodo – Jul. 15, 2023: Négy évvel ezelőtt megmentettem Barack urat, és a mai napig visszajár látogatóba. Oké, kisfiú! Tudja, mikor van játékidő. Steve és én munka után kijövünk, és kint ülünk és játszunk vele. És kap egy kis popsi simogatást. És megpuszil, szóval azt hiszem, tudja, hogy szeretik. Te vagy az, Barack úr? Mindig mosolygok, amikor meglátom. Te vagy az? Tessék, édesem. Ó, te vagy az. Barack úr határozottan a családom tagja. Szia, Barack úr. Gyere be. Gyere.

A lányom talált egy mókusbébit a teraszon, de az anyját sehol sem találta. Tudtuk, hogy segítségre van szüksége, és elkezdtük etetni. Barack úr az első három hónapban egy kis fonott fiókban élt. Aztán apám készített neki egy fából készült pagodát, amit a plafonról lógattunk le, mert a mókusok akkor érzik magukat a legnagyobb biz- tonságban, ha magasabban vannak. Jó reggelt! Szép kis otthont teremtett magának a pagodában. Tudja, hogy mindig szívesen látják, ha bejön. Tudja, hogy hol tartják a mogyoróit. Bejön, felugrik, felkapja a mogyoróit, aztán megint elmegy. Azt hiszem, ha Barack úr nem szeretne minket, és nem érezné jól magát itt, nem jönne vissza folyton. Már továbbállt volna, de ő folyton visszajön, és úgy dönt, hogy megosztja velünk az életét, amiért hálásak vagyunk neki.

Az állat-személyeket Isten teremtette, a Mennyek teremtették. De néhányan közülük a karma miatt alakulnak át ilyen állat-személy testbe. De némelyik önként jött le a Földre, különböző állat-személy alakokban, hogy különböző módokon segítsék az embereket. Kedvességüknek és áldozatvállalá- suknak nincs vége, hogy segítsenek az embereknek és más fajoknak! Nemcsak ezen a bolygón, hanem mindenhol az Univerzumokban. Ez biztos.

Photo Caption: Az út Haza a szívedben van

Kép letöltése